A közüzemi szolgáltatások statisztikai értelmezés szerint nem képeznek önálló ágazatot. A gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere szerint, a szűken vett közüzemi szolgáltatási szaktevékenységek több ágazathoz, alágazathoz tartoznak. Példaként bemutatom a HVDSZ 2000 érdekkörébe tartozó helyi közüzemi szolgáltatások TEÁOR besorolásait:

- gőzellátás, légkondicionálás (3530), a távhőszolgáltatás miatt,

- a szilárd és folyékony hulladékgyűjtés és ártalmatlanítás (3811-12, 3700),

- ingatlankezelés (6832),

- egyéb épület-, ipari takarítás (8122), a kéményseprés miatt,

- zöldterület kezelés (8130),

- temetkezés, temetkezést kiegészítő szolgáltatás (9603).

Nem tartozik jelenleg szakszervezetünk érdekkörébe a vízellátás és csak részben a folyékony hulladékgyűjtés és ártalmatlanítás, továbbá a helyi közlekedés.

 

Néhány megjegyzés:

- Nyílvánvaló, hogy a közüzemek köre szélesebb annál, mint az általam felsorolt helyi tevékenységek, mert ide tartoznak még többek között az energiaszolgáltatások, a helyközi személyszállítás, stb.

- A TEÁOR struktúra a helyi közüzemi tevékenységek önálló statisztikai mérésére közvetlenül nem alkalmas. Bonyolítja a helyzetet, hogy mindössze a fővárosban és a nagyobb városokban találhatók úgynevezett tisztaprofilú vállalkozások, a társaságok jelentős része többfajta közüzemi tevékenység ellátására szakosodott. A bonyolult ágazati besorolási rendszer megnehezíti az érdekképviseletek munkáját.

- Más megközelítésben a helyi közszolgáltatásokat kommunális szolgáltatásoknak is nevezik. Legújabban pedig a településüzemeltetési szolgáltatások elnevezés vált gyakorlattá, utalva a helyi önkormányzatok megnövekedett szerepére.

 

Az elmúlt húsz esztendő a települések üzemeltetését sem hagyta változatlanul:

 

-         A 90-es évtized elején, e területen általánossá vált az önkormányzati tulajdonlás, mert az állam a tanácsok kezelésében lévő állami tulajdonú vagyont átadta az önkormányzatoknak. Ezzel megszűnt e tevékenységek (feladatok) normatív állami támogatása, átalakult, hatáskör nélküli koordinációvá vált a minisztérium ágazati irányítása. A teljes állami kivonulás, a közszolgáltatások ellátásának törvényben rögzített kötelezettségei, a tulajdonosi felelősség és lehetőség, az irányításban jelentkező tapasztalatlanság nehéz helyzet elé állította a már akkor politikailag túlmotivált önkormányzatokat.

 

-         A magára hagyott önkormányzatok anyagi gondokkal küszködtek, ugyanakkor a lakosság közszolgáltatásokkal történő ellátása helyi közüggyé vált. A cégeiket önfenntartásra késztetik, mert nem mindenütt rendelkeznek elég forrással, hogy megrendeljék cégeiktől a kötelező közszolgáltatási feladatok ellátását. Az önkormányzatok ellátó szervezetei többé már nem élveznek kizárólagosságot a szolgáltatások végzésében. A képviselő testületnek jogában áll eldönteni, hogy saját szervezeteiket támogatják, vagy azokat, privatizálják, tevékenység elvégzését bérbe adják, felszámolják és más szolgáltatóval végeztetik el a tevékenységet. Egyes területeken a multik is megjelentek.

 

-         Mindezen intézkedések eredményeként a kisebb településeken a közszolgáltatási tevékenységet ellátó vállalatok, költségvetési üzemek megszűntek. A hagyományos szervezeteknél foglalkoztatottak száma közel 50 ezer fővel lecsökkent. A területen 1990-ben mintegy 336 db gazdálkodó szervezetnél 76 212 fő dolgozott, az ezredfordulóra már mintegy 320 db társaságnál csak 26-28 ezer fő dolgozott. Jelenleg is körülbelül hasonlóan alakul a foglalkoztatottak száma azzal együtt, hogy a tevékenység több területen jelentősen korszerűsödött, új technológiák új szakmai igények és egyben kihívások jelentek meg. A kis településeken, pénzhiány miatt, a köztisztasági, zöldterület ápolási és temető gondozási feladatokat, a mai napig közhasznú munkásokkal végeztetik

 

-         A kilencvenes évtized közepére már látható volt, hogy amíg a szolgáltatások díjai többszörösre növekedtek, addig a tevékenység ellátásának színvonala elmaradt a korábbi színvonaltól. Előírások, szabványok hiányában ugyanis gombamód szaporodott a különböző, kellő szakmai ismeretekkel nem rendelkező magán vállalkozások száma, amelyek kihasználva az önkormányzatok pénzhiányát, a szakvállalatoknál olcsóbb áron vállalkoztak az egyes szolgáltatások ellátására. Veszélyeztetve ezzel a szak vállalatok foglalkoztatását. Emellett sokan nem is vették igénybe a szolgáltatást, veszélyeztetve ezzel a környezetet. Erős társadalmi és szakszervezeti igény jelentkezett az egyes szolgáltatások központi szabályozására. A közbeszerzésről - és az egyes közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló törvények végrehajtásaként, a szilárd és folyékony hulladékokról, a kéményseprő ipari szolgáltatásról, a távfűtésről, a temetőkről és kegyeleti szolgáltatási tevékenységekről szóló jogszabályokkal lényegében meg is történt.

 

-         Az uniós csatlakozással a szakmai előírások tovább pontosodtak és szigorodtak. Emellett azonban mód nyílt a különböző strukturális alapokból fejlesztési támogatások igénybevételére. Például korszerű regionális hulladéklerakók, ártalmatlanítók, stb. létesítésére.

 

-         Az erőfeszítések és a kétségtelen eredmények mellett több általános gond a mai napig nem került megoldásra. Ezek:

 

 

 

 

 

A1113/2003. sz. Kormányhatározat 4.3 pontja írta elő, hogy készüljön szabályozás a településügyre, végeredményben a Településügyi törvény. A normaszöveg elkészült, a tárcaegyeztetés is megtörtént 2005-ben, mégsem lett belőle parlamenti napirend. Úgy látszik valakiknek nem volt érdeke egy átlátható, konzisztens szabályozásra épülő településfejlesztés és településüzemeltetés működtetése.

 

Az önkormányzati testületek, mint a helyi közszolgáltatások ellátásáért felelős szervezetek, feladataik ellátásának elősegítése érdekében több jogosítványt kapott, helyi rendeleteket adhat ki, gyakorolja a saját társaságai felett a tulajdonosi jogokat (például az éves üzleti terveket a testület, fogadja el), és emellett az ellátó cég tulajdonlásától függően árhatóság is. Első ránézésre ez egy nagyon is érthető jogosítvány, mert az árhatósági jogkörrel megvédheti a helyi lakosságot az irreálisan magas szolgáltatási díjtételektől. Igen ám, de ezzel a jogosítvánnyal vissza is lehet élni. A túlpolitizált önkormányzatok például, hogy mutassák a lakosság felé, hogy milyen jól képviselik az érdekeiket, irreálisan alacsonyan tartják a közszolgáltatási díjtételeket arra hivatkozva, hogy a cégei a hatékonyság növelésével gazdálkodják ki a működésükhöz szükséges feltételeket, mert egyébként más céget bíznak meg a szolgáltatás elvégzésével, vagy átszervezik a céget. A társaságok pedig, hogy az elvárásoknak megfeleljenek, többnyire a lehető legkönnyebbhez, a dolgozók béréhez és juttatásaihoz nyúlnak hozzá.

Szoktuk mondani és nem értjük, hogy miért a kommunális dolgozónak, alacsony keresetével kell a vállára venni a terület különböző gondjait, szolgálni a településvezetés politikai törekvéseit. Van természetesen fordított helyzet is, amikor az önkormányzat „bőkezű” a díjtételek emelésével. Ezt azonban többnyire nem a dolgozók kereseti lehetőségeinek emeléséért, vagy a szükséges vállalati fejlesztések finanszírozhatóságának biztosítása miatt teszi, hanem azért, hogy saját társaságától több nyereséget tudjon elvonni. Mindezen törekvések egyébként nagyon megnehezítik a munkahelyi és területi bértárgyalásokat, a helyi és esetleg ágazati kollektív szerződések megkötését. A munkáltatók és azok képviseletei nem mernek szerződni, mert az önkormányzati testületre nem vonatkozik a ksz betartásának kötelezettsége. Előfordult ezért már több esetben, hogy a polgármester, mint a társaság vezetőjének a munkáltatója –a testültre hivatkozva- utasította a tulajdonában lévő társaság igazgatóját, hogy azonnal mondja fel a kollektív szerződést.

Az eddig felvázolt példák, a furcsaságaik és számunkra szakszervezetek számára kellemetlen kihatásaik ellenére is még a legális keretek közé tartoznak. Sajnos vannak más példák is, amelyek már súrolják a szabályos kereteket. Mert az még csak elmegy, hogy az önkormányzat különböző alkalmi közfeladatokkal bízza meg a társaságait és az elvégzett munkát késve, vagy egyáltalán nem fizeti ki. Gond ott van, amikor esetleg fiktív ügyleteket is a társaságaival fizettet ki. Ezzel eljutottunk a mai napig, amikor egyszerre van megtévedt társasági vezető, meg alig fizetett, becsületes kommunális munkás, meg megvan az egyoldalú függőség, ami a melegágya az egésznek.

 

Az önkormányzatok megrendelik ugyan a lakosság részére a kötelező közszolgáltatásokat a tevékenységet ellátó társaságoknál, a szolgáltatások ellenértékét azonban nem fizetik kiegyösszegben. Többnyire az ellátó szervezetek szedik be a lakosságtól az elvégzett munkaután járó díjakat. Ez azt jelenti, hogy az egyre szaporodó lakossági hátralékok a szolgáltató vállalatok kintlévőségét gyarapítja, egyben eredményességüket rontja. A felgyülemlett lakossági tartozások tetemes, helyenként már milliárdos nagyságrendre rúgnak.

 

A helyi közszolgáltatásokat a világgazdasági válság, egy-két kivételtől eltekintve közvetlenül nem érintette. A költségvetési megszorítások miatt azonban, közvetten elég jelentősen. A kevesebb költségvetési pénz miatt az önkormányzatok csökkentették a megrendeléseket. Ezért helyenként kisebb mértében létszámcsökkentésekre, illetve egy-két tevékenység közhasznú munkába történő kiszervezésekre is sor került.

 

 

Szinte 1992-től, mióta a közhasznú munkavégzés „polgárjogot nyert”, a magyarfoglalkoztatáspolitikában, szinte kialakult gyakorlattá vált, hogy azok a szegényebbönkormányzatok, amelyek pénzhiány miatt csökkenteni kényszerülnek a szolgáltató vállalatok irányába történő megrendeléseiket, a kieső tevékenységet, az MPA-ból származó pénzből közhasznú munkásokkal végeztetik el. Ez a gyakorlat a szolgáltató vállalatok esetében megrendelés csökkentést és létszámleépítést eredményez. Hasonló tendencia figyelhető meg az egyébként eredményes „Út a munkához” c. program végrehajtása során is.

 

-         a törvényi háttér folyamatos, év közbeni változása, a gazdasági szabályok kiszámíthatatlansága (például a távhő ÁFA változása);

-         külföldi „multi” cégekkel való versenyhátrány, privatizációs veszélyek.

-         Már a múlt év szeptemberében tiltakoztunk a 175/2009.(VIII. 29) kormányrendeletben foganatosított egyes intézkedések ellen, megvédve a döntő többségében becsületesen dolgozó kommunális dolgozókat és vezetőket. Ezek után az elmúlt év végén lépett hatályba, a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről rendelkező, 2009. évi CXXII. törvény. A jogalkotó ezzel a törvénnyel nem csak a vezető állású munkavállalók javadalmazásával összefüggésében fogalmaz meg törvényi kötelezettségeket, hanem 7.§ általában a munkavállalók munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetésére mond ki az Mt hatályos szövegével ellentétes kitételeket:

„A munkavállaló nem jogosult végkielégítésre, ha a munkáltató rendes felmondásának az indoka- ide nem értve az egészségügyi alkalmasságot- a munkavállaló képességeivel, vagy munkaviszonnyal, kapcsolatos magatartásával összefügg.” Megint volt egy közszolga, aki túllihegte a kitűzött célt és az igazi bűnösök mellett tisztességes embereket is bünteti. Ha gond van valakivel, akkor rendkívüli felmondással kell elküldeni. Amennyiben ez nem indokolt, akkor meg nem szabad kivételeket tenni.

 

Lassan tíz év telt el a hulladékgazdálkodási törvény és kapcsolódó jogszabályainak alkalmazása óta. Az elmúlt időszak, mint már korábban említésre került hatalmas változást hozott. Most el kell érni, hogy az új törvény az egész országban egységesen garantálja minden érintett számára a fenntartható hulladékkezelési szolgáltatás szervezését, végzését, igénybevételét és finanszírozását. Csak ez az egység garantálhatja e területen a munkahelyek megőrzését és az itt dolgozó munkavállalók szakmai fejlődését, anyagi megbecsülését.

 

A helyi közszolgáltatások területén a munkaügyi kapcsolatok, és a szociális párbeszéd rendszere formálisan megfelel ugyan az elvárásoknak és az előírásoknak, a gyakorlat azonban sok-sok sajátossággal bír. Az eltérések abból adódnak, hogy a területen többnyire az önkormányzatok a tulajdonosai a közszolgáltató társaságoknak és munkáltatója az elsőszámú vezetőnek. Ahol nem ott is az önkormányzat rendeli meg a helyi közszolgáltatásokat és egyben az önkormányzat az árhatóság is. Ez azt jelenti, hogy közvetlenül, vagy rendeletei útján, amennyiben a kerettörvényeket nem sérti, az önkormányzat beleszólhat a területen működő társaságok mindennapi életébe. Az önkormányzati tulajdonú cégekre nem vonatkoznak az állami vállalatokra hatályos jogszabályok sem. Például privatizációs törvény, annak idején pedig az MRP program, stb. Tehát azt is lehet mondani, hogy ahány önkormányzat annyi külön megállapodásra lenne szükség, de még ez sem igaz teljesen, mert a tárgyalófelekkel kötött megállapodás nem csorbíthatja a képviselő testület jogkörét. 

A munkahelyi KSZ kötésével általában nincs nagyobb gond, de már, mint korábban említettem előfordultak az elmúlt évek során olyan esetek, amikor utasították az igazgatót a KSZ azonnali felmondására.

Területi és ágazati KSZ és bérmegállapodás megkötésével már gond van, mert sérti az önkormányzatok függetlenségét, hatósági jogosítványait. 1990 óta nem tudtunk ágazati megállapodást kötni. Akkor még nem volt Önkormányzati törvény. Egyedül a Fővárosi Közszolgáltatási Konzultatív Fórum keretében van lehetőségünk, többnyire kvázi éves területi bérmegállapodást kötni, de nem mindig. 2010-ben például már egy majdnem kész bérmegállapodás hiúsult meg, mert a képviselő testület többségében nem fogata el a társaságok üzleti terveiben szereplő díjtétel emelési javaslatokat. Ennek következtében nem maradt kellő fedezet a bérfejlesztések megalapozásához. 

A megállapodások hiányában arra törekszünk, hogy legalább a főbb ágazati gondok, megoldásában legyen módunk konzultációra. Ezért már a kilencvenes évek elejétől, akkor még kommunális szakszervezetként, mindent elkövettünk, hogy a képviselt körünket hogyan tudjuk megjelentetni, elfogadtatni és bevonni az országos konzultációkba.

Az a célunk, hogy elérjük, hogy

Jelenleg a település üzemeltetés területén szakszervezetünk közvetlenül képviseli tagságát:

·        a Településüzemeltetési tanácsban,

·        az évente megrendezésre kerülő Településüzemeltetési napon,

·        a településszolgáltatási Ágazati Párbeszéd Bizottságban és

·        európai szinten az EPSU részéről a Helyi és Regionális Önkormányzatok Európai Szociális Párbeszéd Bizottságában.

 

 

A tájékoztatást az MSZOSZ elnöksége 2010. 05. 25-i ülésén megtárgyalta!!!