Nem felejtünk!
Nem felejtünk
Megemlékezés a karancslejtősi ellenállásról
Mint novemberben mindig, most is szép számú emlékező gyűlt össze az egykori Gusztávakna bányájánál emelt emlékműnél. Az 1944 - es karancslejtősi bányász ellenállás hősei, mártírjai emléke előtt tisztelegtek, akik vállalták a kínvallatást, a halált is, annak reményében, hogy a háború után életük jobbra fordulhat. Az emlékezők között ott voltak Monostori János, az ellenállás katonai vezetőjének unokái is.
Mentették bányájukat/alc
Rákos József, a bányászszakszervezet Nógrád megyei bizottságának elnöke köszöntője után Sulyok Oszkár Jánosné, Karancsalja polgármestere idézte fel a bányászok elszánt, hősies küzdelmét. Mint mondotta, a háború már a végéhez közeledett és a bányászoknak elegük volt a vérontásból, a háború gyötrelmeiből. Nem tettek eleget a behívó parancsnak, nem mentek el hadimunkára. November 23.-án mintegy háromszázan leszálltak a bányába és megszervezték az ellenállást. Védték, mentették a gépeket, bányájukat, munkahelyüket. A német megszálllók és a magyar csendőrök túlereje, a bányában rohamosan romló körülmények végül arra kényszerítették a bányászokat, hogy a felszínre jöjjenek. Közülük hármat ott helyben kivégeztek. További négynek Salgótarjánban a katonai laktanya udvarán vették el az életét. Vallatták a bányászokat, de a kínzások ellenére sem árulták el az ellenállás vezetőit. Azokat, akik az éj leple alatt fegyveresen kitörtek a bányából, s kezdetben a Karancs erdei, majd bátor, segítőkész emberek bújtatták őket.
A karancslejtősi ellenállók hősi tettére emlékezett Rabi Ferenc, a Bánya,- Energia - és Ipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke is. Az ellenállás megmozgatta Salgótarjáni környéki bányásztelepüléseket. Jöttek Rau aknáról, Etesről, Karancsaljáról, Bagllyasaljáról elszántan, mert összehozta őket a közös sors. Jöttek, mert azokban az ordas időkben is emberek maradtak. Rabi Ferenc hangsúlyozta, az emberek életében adódnak olyan helyzetek, amikor felelős döntéseket kell hozni. A bányász ellenállók meghozták ezt, jóllehet tudták, hogy az életüket kockáztatják.
Üzenet a fiataloknak/alc
Hét bányász életét elvette a kíméletlenül gyilkoló hatalom. Akár róluk is szólhatna Radnóti Miklós verse, amelyet Teplán Sándorné mondott el: Oly korban éltem én a földön,/ mikor az ember úgy elaljasult,/ hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra...
A mártírok neve ott fénylik az emlékmű máránytábláján. A holokzaton pedig vérvörösen izzanak a betűk : Nem felejtünk.
Az emlékbeszédek elhangzása után, a Radnóti díjasok Nógrád megyei csoportja, az ellenállás történetének,emlékének hagyományos őrzői - időkapszulát helyztek el az emlékműnél. Benne Páles Lajos könyvével, a Karancslejtősi ellenállás hiteles történetével, dokumentumokkal, grafikával, a felnövekvő nemzedéknek szánva. Majd az emlékműre elhelyezték koszorúikat a karancsaljai önkormányzat, a bányászszakszervezet országos elnöksége, Nógrád megyei bizottsága, az alapszervezetek, a Radnóti díjasok, az Ellenállók és Antifasiszták Nógrád Megyei Szervezete, a pártok képviselői.
Festmény a kultúrteremben/alc
A megemlékezést követően az ellenállásnak emléket állító festményt, - Bella Zsuzsanna, MSZOSZ díjas festő alkotását - leplezték le Karancsalján, az önkormányzat kultúrtermében. Rabi Ferenc avató beszédében többek között arról szólt, egy ismeretlen bányász festő már megfestette az ellenállásra emlékező képet, amelynek azonban nyoma veszett. Természetes volt az igény egy új képre. Bella Zsuzsanna drámai alkotása méltó emléket állít a hősöknek, az áldozatoknak.
Végezetül Rákos József Pál Gyulára, Karancsalja ehúnyt polgármestrére emlékezett.